1974

Európai csapatok játszották a főszerepet az 1974-es tornán, amelyen az erős nyugatnémet válogatott húsz esztendő múltán visszanyerte a világkupát. A támadó taktika újabb diadala volt ez, bizonyítja az ügyesség és a technika képzettség jelentőségét. A ,,totális futball” kifejezés része lett a labdarúgás szókészletének, amint Cruyff, Neeskens és Rep vezetésével a holland mesterek szakítottak a 4-2-4-es és a 4-3-3-as rendszer merevségével, és bevezették a ,,rotációs játék” fogalmát.

            A csoportmérkőzések első köre után a két Németország könnyedén jutott a második szakaszba, akárcsak Hollandia és Svédország, valamint Lengyelország.

            A kettes csoport bizonyult a legerősebbnek. Brazília, melynek csapata sajnos az immár visszavonult Pelé nélkül állt fel, csupán 0-0-és döntetlenre volt képes Jugoszlávia és Skócia ellen. Zairénak jutott a kulcstényező szerepe. A skótok 2-0-ra megverték őket, Jugoszlávia viszont elsöprő, 9-0-s győzelmet aratott, amivel nekik lett a legjobb gólkülönbségük. Az utolsó körben Skóciának le kellett győznie Jugoszláviát ahhoz, hogy csoportelső legyen. Csak 1-1-es döntetlent sikerült elérnie, és Brazília mindössze egyetlen góllal verekedte tovább magát.

            A holland csapat lenyűgözte a világot. A csoportból kapott gól nélkül léptek tovább, hogy harcba szálljanak a döntőbe jutásért. A brazilok, hajdani önmaguk árnyékaként, búcsúzásképpen a keletnémetek ellen szerzett győztes góljukat hagyták hátra emlékül. Jairzhino lebukott a Rivelino szabadrúgása nyomán feléje tartó labda előtt, amely a meghökkent Croy kapus mellett a hálóba süvített.

            A nyugatnémetek sorsa a B csoport utolsó mérkőzésén múlt, melyet a lengyelek vívtak. A nedves talajú pályán a fizikai erejüket használták ki. Tomaszewski kivédte Hoeness tizenegyesét, csakhogy a labda a ,,bombázó” Gerd Müller elé került, aki gondoskodott róla, hogy a döntőben az ő csapata legyen Hollandia ellenfele.

            A hollandok alkalmasint a legdrámaibb nyitányt produkálták a döntőn a világbajnokságok történetében. A kezdőrúgás után a labda szinte azonnal a németek tizenhatosán belülre került, ahol Hoeness felvágta Cruyffot. Neeskens higgadtan értékesítette a világbajnoki döntők első tizenegyesét, amelyből egyszersmind az addigi leggyorsabb gól is megszületett. És a németek még csak nem is értek a labdához. Miután a mérkőzés első negyedórájában leiskolázták, a nyugat-német csapatnak sikerült talpra állni. Amikor Bernd Hölzenbein a kapura tört, Wim Jansen, a békés holland természet ritka ellenpéldáját szolgáltatva buktatta, s mivel Paul Breitner annak rendje és módja szerint berúgta az ezután megítélt tizenegyest, az eredmény 1-1-re módosult. A világbajnoki trófea sorsát a 43. percben született gól döntötte el; ez volt Gerd Müller 68., utolsó és legfontosabb gólja, Melyet a német válogatott játékosaként szerzett.

            A hollandok miután azonnal előnyhöz jutottak, nem sikerült fölényüket egy második góllal érvényesítenük, és bármilyen pazarul bántak a labdával, küzdőszellem dolgában alulmaradtak. Még az a párharc is a németek javára dőlt el, melyet Beckenbauer és Cruyff vívtak egymással azért, hogy kiderüljön, melyikük léphet a világ legnagyobb játékosaként Pelé örökébe.

1974 (Nyugat-Németország)

Döntő

Ny.-Németország                    2 (2)

Breitner (tizenegyesből) Muller

Hollandia                                 1 (1)

Neeskens (tizenegyesből)

München, Olimpiai Stadion, 77 833 néző

Nyugat-Németország

Maier, Beckenbauer (csk.), Vogts,

Schwarzenbeck, Breitner,

Bonhof, Hoeness, Overath,

Grabowski, Muller, Hölzenbien.

Hollandia

Jongbloed, Suurbier, Rijsbergen,

(De Jong), Haan, Krol, Janes,

Neeskens, Van Hanegem, Rep,

Cruyff (csk.), Rensenbirk, (Van

De Kerkhof, R.).