1998

Még el sem kezdődött, az 1995-as franciaországi rendezvényt a legnagyobb és legvarázslatosabb világbajnokságnak kiáltották ki, nem utolsósorban azért, mert harminckét csapat vett részt rajta a korábbi huszonnégy helyett. A futball folyamatosan növekvő népszerűsége és az egyre erőteljesebb szponzorálás és médiacirkusz gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy az ember ne vegyen tudomást a tornáról.

            A résztvevők közül négyen most először szerepeltek világbajnokságon, ami fokozott várakozásokat ébresztett a várható izgalmakat illetően. Valójában, noha Horvátország mesébe illő módon szerepelt, a ’98-as franciaországi VB csak megerősítette a status quót, mely szerint az afrikaiak és az ázsiaiak képtelenek ellensúlyt képezni az európai és a dél-amerikai nemzetek dominanciájával szemben.

            A nyitó mérkőzésen a címvédő Brazília Tommy Boyd balszerencsés öngóljának köszönhetően 2-1-re legyőzte Skócia tartános legénységét. A szambasztárok folytatásképpen 3-0-ra verték Marokkót, és ezzel elsőként jutottak a második körbe.

            Skócia (miután Norvégiával döntetlent játszott) Marokkóval került szembe egy olyan mérkőzésen, amelyről mindkét csapat azt gondolta, hogy a győztes egyszersmind továbbjutó is lesz – feltéve, hogy Norvégia nem teszi meg az elképzelhetetlent, azaz nem veri meg Brazíliát. A marokkóiak 3-0-s sikert arattak és már ünnepeltek, amikor megtudták, hogy Norvégia a papírformát felborítva 2-1-re győzött. Sokáig emlékezetesek maradnak azok a képek, melyek addig vidám marokkóiak arcát áztató könnyekről készültek.

            A B csoportban az Olaszország-Chile mérkőzés 2-2-es döntetlenre végződött; miután az 1994-es világbajnoki döntőben tizenegyest rontó Roberto Baggio, amikor csapata 2-1-re, vesztésre állt, elvállalt egy szabadrúgást – és be is lőtte. Az azurrik folytatásképpen megverték Kamerunt és Ausztriát, s a csatár Christian Vieri négy góljának köszönhetően jutottak a második körbe. A háromgólos csatár, Marcelo Salas irányította Chileiek második helyezettként, fejezték be a csoportküzdelmeket.

            A házigazda franciák rácáfoltak a félelmekre, melyek szerint gondjaik lesznek a gólszerzéssel, ugyanis 3-0-ra verték Dél-Afrikát, 4-0-ra Szaúd-Arábiát (dacára annak, hogy Zinedine Zidane piros lapot kapott), és 2-1-re a csoportmásodikként végző Dániát.

            A D csoport élére Nigéria került, miután megnyerte két első mérkőzését, és egyetlen afrikai országként jutott a második körbe. Kiváló szereplésük kulcsa a Spanyolország felett aratott megdöbbentő, 3-2-es győzelmük volt; ezen a mérkőzésen kétszer egymás után is egyenlíteni tudtak. A meccset azonban a tapasztalt spanyol kapus, Andoni Zubizarreta öngólt eredményező szörnyű hibája döntötte el.

            Ennél is nagyobb megpróbáltatás várt Spanyolországra, amelynek a továbbjutáshoz utolsó csoportmérkőzésén meg kellett vernie Bulgáriát. Izgalmas összecsapáson 6-1-es győzelmet arattak, ám Paraguay (amely addig egyetlen gólt sem szerzett) váratlanul 3-1-re legyőzte a megfáradt nigériai csapatot, és elorozta a második helyet.

            Az E csoportban Hollandia 5-0-ra lelépte Dél-Koreát, és izgalmas mérkőzésen 2-2-t játszott Mexikóval. A torna egyik vidám pillanatáról a csatár Cuauhtemoc Blanco gondoskodott a védőket összezavaró ,,nyuszi-hopp”-cselével.

            Az F csoportban az utolsó Vb-jén részt vevő német csapatkapitány, Jürgen Klinsmann gólokkal biztosította csapata számára a kényelmes továbbjutást a második körbe. Az F csoport és talán az egész első kör legemlékezetesebb mérkőzése az Egyesült Államok és Irán közötti, politikailag kényes meccs volt. A kezdőrúgás előtt mindkét csapat tagjai megajándékozták egymást, és közösen, egymást átkarolva fényképezkedtek, mintha bizonyítani akarnák, hogy a futballpályán nincs helye politikának. Irán győzött, 2-1-re.

            A G csoportban a franciaországi világbajnokság egyik nagyágyújának elkönyvelt Anglia az első mérkőzésen kényelmes, 2-0-s győzelmet aratott Tunézia felett. Ezután azonban az angolok 2-1-re alulmaradtak Romániával szemben, akiknek a Chelsea-ben játszó Dan Petrescu szerezte a győztes gólt.

            Anglia a tizenéves cserejátékos, Michael Owen csodálatos teljesítményével vigasztalódott, aki gólt lőtt, az utolsó percben, pedig a kapufát találta el. Nem volt meglepő, hogy Anglia Kolumbia ellen sorsdöntő, harmadik meccsén Owen kezdő emberként lépett pályára, és csapatát kényelmes, 2-0-s győzelemhez segítette, amelyet David Beckham elképesztő szabadrúgása pecsételte meg.

            A H csoportban egyszerűbben zajlottak a dolgok. Argentína domináns szerepet játszott, mindhárom mérkőzését megnyerte. A második helyen Horvátország jutott tovább, a Reagge Boyz néven emlegetett jamaicai csapat, pedig begyűjtötte első, 2-1-es világbajnoki győzelmét – a csüggedten játszó japánok rovására.

            A feszültség fokozódott a második körben, amikor Vierinek köszönhetően Olaszország nagy nehezen legyőzte Norvégiát, a Klinsmann-Oliver Bierhoff-kombináció pedig továbbjuttatta Németországot Mexikó ellenében. Horvátország Davor Suker tizenegyesével elbúcsúztatta Romániát; Brazília a dél-amerikai riválisát, Chilét ejtette ki 4-1-es győzelemmel, Ronaldo és César Sampaio két-két góljával; Dánia, pedig könnyedén ért el ugyanilyen eredményt Nigéria ellen.

            Hollandiának viszont csak Edgar Davids 90. percben szerzett drámai góljával sikerült megvernie Jugoszláviát, a franciák, pedig a védőjátékos Laurent Blanc „aranygóljával” győzte le a paraguayiakat.

            A forduló mérkőzésének az Anglia-Argentína összecsapás bizonyult. Mindkét csapat tizenegyeshez jutott, mindkettő értékesítette, ami már az elején izgalmassá tette a meccset, majd Owen a kezdőkörből indulva a világbajnokság legszebb gólját lőtte. Az argentinok egy ügyesen kidolgozott szabadrúgással vágtak vissza, és megnyerhették volna a mérkőzést, miután magasra hágtak az indulatok, és Beckham, piros lapot kapott. Az angolok azonban csak büntetőpárbajban maradtak alul 4-3-ra.

            A negyeddöntőben Horvátország újfent a világbajnokság meglepetéscsapatának bizonyult, mivel Jarni, Vlaovic és ismét csak Suker góljaival legyőzték a német válogatottat. Hollandia Dennis Bergkamp káprázatos góljával az utolsó percben verte meg 2-1-re Argentínát, miközben Franciaország csak büntetőpárbajban tudta kiejteni Olaszországot egy 0-0-s döntetlen után. Ennek a körnek a legizgalmasabb meccse a Brazília-Dánia összecsapás lett, amelyen a brazilok Rivaldo két káprázatos góljával 3-2-es győzelmet arattak.

            Az elődöntőben Hollandia korántsem játszott alárendelt szerepet Brazíliával szemben, és Patrick Kluivert kicsikarta a hosszabbítást. A hollandok aztán a büntetőpárbajban maradtak alul. Ezzel szemben a ravasz Aimé Jacquet által irányított franciák a Horvátország felett aratott 2-1-es győzelemmel hozták izgalomba a szurkolóikat. A francia csapat szokás szerint nagy nehezen verekedte magát előre, ám Lilian Thuram jobbhátvéd létére két gólt is szerzett Horvátországnak, ahogyan megtette ezt a harmadik helyért játszott, 2-1-re végződő mérkőzésen is Hollandia ellen, minek folytán összesen hat góllal elnyerte az aranycipőt.

            A házigazda franciák és a címvédő brazilok közötti döntő egyszerre bizonyult drámainak, ellentmondásosnak és csalódáskeltőnek. A dráma akkor kezdődött, amikor a brazil szövetségi kapitány, Mario Zagallo olyan összeállítást nyújtott be, amelyből Ronaldo hiányzott. Aztán tizenöt perccel később a brazilok előálltak egy javított változattal, amelyben már szerepelt a csatár is. Utóbbi kitudódott, hogy Ronaldót előzőleg rosszullét kínozta aznap, és csak egy kórházi ellenőrzést követően nyilvánították játékra alkalmasnak.

            Az ügy nyílvánvalóan nem maradt hatás nélkül a brazilokra, akiknek játéka kezdettől fogva lélektelennek tűnt. A franciák ezzel szemben egyszerűen nagyszerűek voltak. A lenyűgöző Zidane két fejesgólja – mindkettő szögletből – megszerezte nekik a vezetést, majd Emmanuel Petit a mérkőzés utolsó perceiben az egész pályán végigszáguldva kialakította a 3-0-s végeredményt. A győzelem arányánál egy sem akadt nagyobb a világbajnoki döntők történetében.

1998 (Franciaország)

Döntő

Franciaország                          3 (2)

Zidane (2), Petit

Brazília                                    0 (0)

Párizs, Stade de France, 75 000 néző

Franciaország

Barthez, Thuram, Leboeuf,

Deasilly, Lizarazu, Petit,

Deschamps (csk.),  Karembue

(Bokhossian 58), Zidane,

Guivarc`h (Dugarry 66), Djoerkaeff

(Viera 76)

Brazília

Taffarel, Cafú, Junior Baiano,

Aldair, Roberto Carlos, Dunga

(csk.), César Sempaio (Edmundo

75) Leonardo (Denielson 45),

Rivaldo, Bebeto, Ronaldo.

Gólkirály

6 Suker (Horvátország)