Luca Toni (9) 

Az elmúlt szezonban a kontinens gólkirályának járó aranycipőt megkaparintott Luca Toni meglehetősen későn érő típus, hiszen 23 esztendős korában még a másodosztályban szerepelt, most, 30 évesen viszont már a világ legjobb csatárai között tartják számon. A Serie A legutóbbi idényében 31 góllal lett gólkirály, az elmúlt nyáron pedig világbajnok lett.

Toni 1977. május 26-án született egy kis északolasz faluban, Pavullo nel Frignanóban. Édesapja, Gianfranco szobafestő-mázolóként kereste kenyerét, édesanyja, Valeria pedig egy iskolában dolgozott kisegítőként. A kis Lucáról nagyon hamar kiderült, hogy remek a gömbérzéke, így szülei le is vitték a Serramazzoni nevű helyi egyesületbe, ahol hősünk megismerkedett a sportág alapjaival.

Nem sokkal később már a környék leghíresebb klubjához, a Modena FC-hez járt edzésre, amely gyorsan le is igazolta Tonit. Lucának gyermekként nem volt könnyű dolga, hiszen az iskolába és a fociedzésre is meglehetősen sokat kellett buszoznia.

Már válogatott játékosként így emlékezett azokra az időkre: "Pavullóba jártam iskolába. Reggel felszálltam a buszra, aztán délután hazajöttem. Szinte meg sem álltam otthon, csak felkaptam a sporttáskámat és valami ennivalót, aztán mentem vissza a buszmegállóba, hiszen sietnem kellett az edzésre, Modenába, ahonnan csak este értem haza. Elég nehéz időszak volt, de mindig az volt az álmom, hogy futballista legyek, és az álmokért bizony meg kell szenvedni."

Toni 1994-ben, azaz már 17 évesen bekerült a Modena felnőttcsapatába, amely akkoriban a harmadosztályban szerepelt. A szezon során összesen hét alkalommal lépett pályára a kék-sárgák mezében, és annak ellenére, hogy jobbára csereként állt be, két gólt is szerzett.

Tehetségét nem lehetet nem észrevenni: a következő idényben sokkal többet játszott, és meg is hálálta edzője bizalmát: 25 találkozón ötször volt eredményes (ezzel a harmadik lett a házi góllövőlistán a nyolc gólig jutó Raffaele Paolino és a hat találatot elért Giancarlo Romairone mögött). Fel is figyelt rá néhány magasabb osztályban szereplő klub, amelyek közül végül a másodosztályú Empoli FC kínált neki szerződést.

Toscanában nem ment könnyen a beilleszkedés a Modena környékén felnőtt srácnak, aki életében először került távol a szülői háztól, így sokáig nem is találta a helyét. Ahogyan a szakvezető sem találta Toni helyét a csapatban (Luca mindössze három összecsapáson játszott a szezonban, de egy gólt azért lőtt), igaz, nem is nagyon kereste, hiszen a kék-fehérek az ifjú támadó nélkül is remekeltek a bajnokságban, és végül fel is jutottak az élvonalba (ez persze nem is csoda, hiszen akkoriban olyan játékosok szerepeltek a Carlo Castellani-stadionban, mint a Juventus FC későbbi védője, Alessandro Birindelli, vagy az Udinesével a Bajnokok Ligájában is szerepelt gólzsák, Antonio di Natale).

A Serie A-ban Toni már nem volt az Empoli FC keretének tagja, hiszen annak érdekében, hogy rendszeres játéklehetőséghez jusson, kölcsönadták a harmadosztályú Fiorenzuolának. A szereplések számával nem is volt gond, hiszen az 1997-98-as idényben összesen 26 találkozón játszott a jól megtermett csatár, de a gólokkal hadilábon állt: mindössze kétszer talált be, így nem meglepő, hogy elvágyódott a csapattól.

Valóságos megváltásként jött számára a Lodigiani ajánlata, és Toni a római egyesületnél végre megtalálta régi önmagát: 31 találkozón 15 góllal segítette együttesét, ezzel házi gólkirály lett (abban a szezonban Toni csapattársa volt többek között az Empoli FC jelenlegi védője, Francesco Pratali, a Reggina középpályása, Luca Vigiani vagy Emiliano Moretti, aki azóta megjárta a Fiorentinát és a Juventus FC-t is, jelenleg pedig a Valencia CF balhátvédje).

Teljesítményének köszönhetően Luca az 1999-2000-es idényben ismét kipróbálhatta magát a másodosztályban, de ezúttal már megütötte a Serie B szintjét, sőt: 35 mérkőzésen 15 gólt szerzett a Treviso FC színeiben! Abban a szezonban kiváló csatárduót alkottak Luigi Beghettóval, aki még Toninál is eggyel több gólt lőtt (azóta megjárta a Cagliarit, a Chievo Veronát és a Piacenzát is, a legutóbbi szezonban pedig ismét a Treviso játékosa volt).

2000 nyarán aztán valóra vált Luca életének nagy álma: aláírhatott egy élvonalbeli csapathoz, jelesül a Vicenzához. A Serie A újoncának akkori vezetőedzője, Edi Reja kezdettől fogva nagyon bízott Toniban, és már az első fordulóban, az AC Milan ellen a kezdő csapatba jelölte a hórihorgas csatárt. Hősünk tehát a Giuseppe Meazza-stadionban játszotta élete első A ligás mérkőzését, és ugyan nem vallott szégyent, nem tudta megmenteni csapatát a 2-0-s vereségtől. Két héttel később, a bajnokság második fordulójában hazai pályán is debütált, mégpedig az Atalanta ellen, ráadásul góllal!

Toni a második félidő negyedik percében lőtt Davide Pinato kapujába, és ezzel vezetést szerzett csapatának, amely azonban végül 2-1-re kikapott a bergamóiaktól. Az idény hátralévő része is hasonlóan alakult Luca és a Vicenza számára: a csatár rendre betalált (kilenc góllal végül a piros-fehérek legeredményesebb támadója lett), a gárda viszont többnyire vesztesen hagyta el a pályát. A bajnokság végén a Vicenza kiesett az élvonalból, Toni azonban maradt a legmagasabb osztályban, hiszen a Brescia szerződtette.

Az előző idényt a nyolcadik helyen zárták a Fecskék, a csapatban pedig olyan világszerte ismert játékosok szerepeltek, mint a katalán Josep Guardiola, az osztrák Markus Schopp és mindenekelőtt Roberto Baggio. Copfocska, akit, mint minden olasz, Toni is félistenként tisztelt, rengeteget segített a fiatalembernek a beilleszkedésben a pályán és azon kívül egyaránt. Toni pedig a hozzá legjobban illő módon hálálta meg a bálvány segítségét: gólpasszokkal és persze találatokkal.

Egy Brescia-Juventus mérkőzés jelenete, Thuram szorongatja Tonit

Igaz, Baggio nem sok gólt lőhetett csatártársa átadásából, mivel az idény jelentős részében sérült volt, de klasszisát jelzi, hogy annak ellenére, hogy mindössze 12 mérkőzésen szerepelhetett, 11 találattal a második lett a házi góllövőlistán. Méghozzá Luca Toni mögött, hiszen az akkor 25 esztendős játékos 28 találkozón 13 gólt szerzett, így oroszlánrészt vállalt a bennmaradás kiharcolásában.

A következő idényre Baggio felépült, Toni viszont a felkészülés során súlyosan megsérült, több mint fél évet ki kellett hagynia. Csak január közepén térhetett vissza, a tavaszi idényben viszont csaknem minden mérkőzésen a kezdőcsapatban kapott helyet, de góllövő formáját nem tudta visszanyerni: fél év alatt csupán kétszer volt eredményes.

2003 nyarán Carlo Mazzone elhagyta a Bresciát, és így tett Toni is, aki a másodosztályú Palermo ajánlatát fogadta el. A nagy terveket szövögető szicíliai klub nagybevásárlást tartott - Tonin kívül akkor került a csapathoz Eugenio Corini, Christian Terlizzi és Ighli Vannucchi is -, egyértelműen a feljutás szándékával vágott neki az idénynek. Nem is sokáig volt kérdéses, hogy eléri-e célját Francesco Guidolin együttese, hiszen a Palermo hamar megnyugtató előnyre tett szert a Serie B-ben, és ugyan a hajrára kissé kiengedett, így is megnyerte a másodosztályú bajnokságot.

Mégpedig nem kis részben Lucának köszönhetően, aki elképesztő teljesítményt nyújtott az idény során: 45 találkozón 30 gólt szerzett, ezzel természetesen a B liga gólkirálya lett (igaz, végül csupán egyetlen találattal előzte meg a livornói Cristiano Lucarellit, aki a következő szezonban az élvonalban első lett a mesterlövészek rangsorában).

A nyári átigazolási időszakban több nagycsapat (többek között a Fiorentina és az FC Internazionale) is bejelentkezett a gólkirályért, de a Palermo vezetői nem engedték el legféltettebb kincsüket, hiszen az élvonalban is maradandót akartak alkotni, és jól tudták, hogy ez Luca nélkül nem lehetséges.

A gólvágó tehát maradt délen, és készült a Serie A-ra, de még az új idény rajtja előtt hatalmas megtiszteltetés érte: az olasz válogatott frissen kinevezett szövetségi kapitánya, Marcello Lippi meghívta őt az Izland elleni barátságos mérkőzésre készülő keretbe.

A gólvágó tehát maradt délen, és készült a Serie A-ra, de még az új idény rajtja előtt hatalmas megtiszteltetés érte: az olasz válogatott frissen kinevezett szövetségi kapitánya, Marcello Lippi meghívta őt az Izland elleni barátságos mérkőzésre készülő keretbe.

Toni, aki életében először viselhette a címeres melegítőt, hiszen korábban még az utánpótlás-válogatottba sem kapott meghívót, nagy örömmel és még nagyobb izgalommal vonult be a covercianói edzőtáborba, ahol együtt készülhetett többek között Gianluigi Buffonnal, Alessandro Nestával és Gianluca Zambrottával, akik már akkor a squadra azzurra megbecsült tagjai voltak, amikor Toni még a harmadosztályban játszott.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Palermo csatára aligha kapott volna meghívót Lippitől, ha az idő tájt Antonio Cassano, Francesco Totti, Christian Vieri és Bernardo Corradi nem bajlódik sérüléssel, Alessandro Del Piero jobb formában van, Alberto Gilardino pedig nem vesz részt az athéni olimpián.

Első válogatottbeli gólja egyből győzelmet ért a squadra azzurrának

De a lényeg, hogy Toni ott volt a keretben, sőt a találkozó 57. percében (2-0-s izlandi vezetésnél) Fabio Bazzani cseréjeként be is mutatkozhatott a válogatottban. Alig két héttel később pedig első gólját is megszerezte a címeres mezben, ráadásul nem barátságos mérkőzésen, hanem az első, roppant fontos vb-selejtezőn, a norvégok ellen. A Palermóban lejátszott találkozón (ahol tehát Toni kétszeresen is hazai pályán szerepelt) a vendégek már az első percen vezetést szereztek John Carew révén, és ugyan Daniele De Rossi hamar egyenlített, a győztes gólt sehogy sem sikerült megszerezniük az olaszoknak.

Egészen a 80. percig, amikor a Fabrizio Miccoli helyére nem sokkal korábban beállt Toni betalált, és eldöntötte a mérkőzést. Nyolc nappal később ismét győztes gólt szerzett, immár a bajnokságban, a Siena ellen. Második bajnokiján is betalált (az FC Internazionale hálójába), ezután viszont csaknem két hónapos gólcsend következett: a válogatottban két, a Serie A-ban pedig kilenc találkozón szerepelt úgy, hogy nem talált be.

Ecuador ellen ez a mozdulat eredményezte az újabb Toni-találatot

A rossz sorozat november közepén, a Sampdoria ellen szakadt meg, a szezon hátralévő részében pedig már nem lehetett panasz Toni teljesítményére: a bajnokságot 20 góllal zárta (holtversenyben a negyedik lett a góllövőlistán), az idény utolsó válogatott találkozóján, Ecuador ellen pedig a válogatottban is ismét eredményes volt.

2005 nyarán már egyértelmű volt, hogy a Palermo nem tudja megtartani gólzsákját, hiszen a Fiorentina minden követ megmozgatott Toni megszerzéséért. A lilák végül kereken tízmillió eurót utaltak át a csatár játékjogáért, ezzel ő lett a nyári átigazolási időszak egyik legdrágább szerzeménye Olaszországban.

Cesare Prandelli, a Fiorentina mestere (jobbra) ekkor még csak sejtette, milyen jó vásárt csinált a klub Toni leigazolásával

Az pedig, hogy vele csinálták a legjobb vásárt, egészen biztos, hiszen Firenzében Toni olyan szezont produkált, amilyet még nem látott az Artemio Franchi-stadion. Az első fordulóban a Fiorentina a Sampdoriát fogadta és győzte le 2-1-arányban - a második gólt Toni szerezte, aki tehát első találatával rögtön meccset nyert új csapatának. Négy forduló után pedig már öt gólnál járt a lilák új csillaga, hiszen betalált az FC Messina, az Udinese (kétszer) és a Lecce hálójába.

Első góltalan meccsét az Inter ellen játszotta, de a következő körben, a Livorno ellen kárpótolta a szurkolókat, hiszen újra eredményes volt. A Lazio ellen ismét "hallgatott", majd "szót kért": a következő hat találkozón összesen tíz gólt szerzett! A Parma FC ellen háromszor, a Siena és az AC Milan ellen kétszer-kétszer, a Cagliari, az Ascoli és az AS Roma ellen pedig egyszer talált be, így 13 forduló után 16 góllal vezette a Serie A góllövőlistáját - ilyen teljesítményre csaknem fél évszázada nem volt példa Olaszországban!

Itáliában a 17-es éppen olyan szerencsétlen számnak számít, mint nálunk a 13-as, és a babona bizony Tonira is hatással volt - tizenhetedik találatát több mint egy hónapig képtelen volt megszerezni. Természetesen az olasz sajtó képviselői is arról faggatták akkoriban, miért állt meg 16-nál.

"Kezdem úgy érezni, hogy el vagyok átkozva. Nemrég elveszett a kabalám, egy kis kürt, amely évek óta az autóm szélvédőjén lógott. Minden a Juventus elleni meccsen változott meg" - nyilatkozta Toni, aki a torinóiak ellen több kapufát is lőtt, majd a következő fordulóban, a Treviso FC ellen kihagyott egy tizenegyest is.

Firenzei gólöröm Stefano Fioréval

A gonosz varázslat végül január 15-én (49 nappal Toni utolsó bajnoki gólja után), a Chievo Verona ellen tört meg, és miután elérte a bűvös 17-es számot, ismét lendületbe jött: három meccsen öt gólt lőtt, majd egy rövid februári gólszünet után márciusban ismét hozzálátott a "termeléshez": a bajnokság utolsó 11 fordulójában kilencszer talált be, és végül 31 góllal lett a Serie A gólkirálya

Ennyi találatot egy szezonban utoljára az 1958-59-es idényben ért el játékos, azóta senki sem érte el a harmincas álomhatárt.

Toni nemcsak a bajnokságban, a válogatottban is igencsak termékenynek bizonyult a 2005-2006-os idényben: nyolc találkozón ötször volt eredményes. 2005. szeptember 7-én (a Fiorentina történetének első játékosként) három gólt szerzett az olasz válogatott mezében a fehéroroszok elleni vb-selejtezőn, de betalált barátságos találkozón a hollandok és a németek hálójába is.

Nem csoda hát, hogy a közvélemény és Marcello Lippi szövetségi kapitány is elsősorban Tonitól várta, hogy góljaival sikerre vezesse a squadra azzurrát a németországi világbajnokságon. Ez így, ebben a formában ugyan nem valósult meg, hiszen a támadó "csupán" kétszer volt eredményes a tornán (mindkét találatát az Ukrajna elleni nyolcaddöntőben szerezte), de egy mérkőzés kivételével mindegyiken kezdő volt, és az olaszok megnyerték az aranyérmet.

Toni piaci ára ennek köszönhetően persze még magasabb lett, ám így is szinte mindenki biztosra vette, hogy a nyáron távozik Firenzéből - már csak azért is, mert a bundabotrány miatt a violák nem hogy a nemzetközi kupában nem indulhattak el, de még pontolevonást is kaptak.

Így aztán a Fiorentina számára a célkitűzés a 2006-2007-es idényben a bennmaradás lett, és a jelek szerint ezt sikerül is teljesíteni, köszönhetően nagy részben Toni góljainak. A támadó már 15 találatnál jár a szezon során, a nyáron pedig immár tényleg máshová igazolhat. A pletykák szerint a legélénkebben a Bayern München érdeklődik iránta. Végül 12 millió euróért leigazolta a Bayern München és négy éves szerződést kötött a bőrnadrágosokkal.

Név: Luca Toni.
Születési idő: 1977. május 26.
Születési hely: Pavullo nel Frignano, Olaszország.
Magasság, testsúly: 194 centiméter, 89 kilogramm.
Első mérkőzése az olasz élvonalban: 2000. október 1., AC Milan-Vicenza 2-0.
Első gólja az olasz élvonalban: 2000. október 15., Vicenza-Atalanta 1-2.
Első mérkőzése az olasz válogatottban: 2004. augusztus 18., Izland-Olaszország 2-0.
Első gólja az olasz válogatottban: 2004. szeptember 4., Olaszország-Norvégia 2-1.
Válogatottság: 28 mérkőzés, 10 gól.
Eddigi sikerei: olasz gólkirály (2006), európai aranycipős (2006).

1994-1995	Modena FC	7	2
1995-1996	Modena FC	25	5
1996-1997	Empoli FC	3	1
1997-1998	Fiorenzuola	26	2
1998-1999	Lodigiani	31	15
1999-2000	Treviso FC	35	15
2000-2001	Vicenza	31	9
2001-2002	Brescia	28	13
2002-2003	Brescia	16	2
2003-2004	Palermo	45	30
2004-2005	Palermo	35	20
2005-2006	Fiorentina	38	31
2006-2007	Fiorentina	24	15

Nemzetiség:	Olasz
Poszt:	Csatár
Születési idő / hely:	1977. Május 26. /Pa vullo nel Frignano
Csillagjegy:	Ikrek
Becenév:	Tonigol
Magasság / súly/ cipő méret:	1.96 m / 88 kg / -
Családi állapot:	Nőtlen
Eddigi klubjai:	FC Modena (1990-96) FC Empoli (1996-7) US Fiorenzuola (1997-8) AS Lodigiani (1998-9) FBC Treviso (1999-2000) Vicenza Calcio (2000-2001) Brescia Calcio (2001-3) US Palermo (2003-5) AC Fiorentina (2005-7)
Aláírás időpontja:	2007. Július 1.
Szerződés érvényes:	2011. Június 30.
Játékos sikerei:	Világbajnok 2006 Arany cipős 2006 Serie A gólkirály 2005-6 (31 gól)